Idén ősszel pár napot tölthettem a mesebeli vidéki Angliában. A szépség, finomság, nemes arányok, tökéletes építészeti harmónia, bűbáj, elegancia, és csodálat ami eszembejut a kicsi falvakról, vagy városkákról.

Az emberek kedvesek, figyelmesek, mosolygósak.

Nem skanzenek ezek a pár utcás falvak, hanem eleven örökség, a sokszázéves házak lakottak, élnek, és a kicsinyke kertek teli színes virággal.

Az élményt még tovább fokozza az a meglepetésszerű élmény, hogy a gyöngyszemekként létező udvarházakban szabad fotózni, nincsenek kordonok, a bútorokat ki lehet próbálni, és mindig ott bújik a játék, fel lehet venni néhány régi ruhadarabot és abban pózolni.

A végtelen szépségű séták fáradalmait  teaházakban lehet kipihenni, ahol friss illatos sütemény ad újabb erőt az élmények felfedezésére.